Motorkerékpáros
személyi védőfelszerelés
A motorkerékpár mind a balesetek, mind a halálos kimenetelű balesetek szempontjából a legveszélyesebb közlekedési eszköz, maga a motorkerékpár pedig a többi gépjárműhöz képest csekély passzív védelmet nyújt, ezért a motorkerékpár-vezetők biztonsága szempontjából – vezetéstechnikai ismereteik mellett – kiemelkedő szerepe van a a motorkerékpáros személyi védőfelszerelésnek.

Motorcycle safety
Motorcycle safety concerns many aspects of vehicle and equipment design as well as operator skill and training that are unique to motorcycle 
riding

Schutzausrüstung
Als Schutzausrüstung bezeichnet man im Motorradsport und im öffentlichen Straßenverkehr die Schutzkleidung für Fahrer von und Mitfahrer auf motorisierten Zweirädern. 
Sie hat die primäre Aufgabe, den Motorradfahrer vor Verletzungen infolge eines Sturzes zu schützen bzw. diese zu vermindern.

Airbag
De airbag wordt ook toegepast in andere systemen. Zo is er een vest met een airbag dat gebruikt wordt door 
motorrijders, en eenzelfde soort vest wordt gebruikt in de paardensport. De airbag wordt geactiveerd door middel van een koord.

Motocicleta
Una motocicleta, comúnmente conocida en castellano con la abreviatura moto, es un vehículo de dos ruedas, impulsado por un motor que acciona la rueda trasera, salvo raras excepciones. El cuadro o chasis y las ruedas constituyen la estructura fundamental del vehículo

Motocicleta
Motocicleta é um veículo de duas rodas e tração traseira com um motor que propicia sua auto-locomoção capaz de desenvolver velocidade de cruzeiro com segurança e conforto

Veste airbag
La veste « airbag » est un vêtement de sécurité développé pour les utilisateurs de motocyclettes pour les protéger des chutes lors de collisions

Подушка безопасности
Подушка безопасности — система пассивной безопасности  в транспортных средствах. Представляет собой эластичную оболочку, которая наполняется воздухом либо другим газом. Подушки безопасности широко используются для смягчения удара в случае автомобильного столкновения.

Poduszka powietrzna
Poduszka powietrzna (ang. airbag) – samochodowy element pasywnego systemu bezpieczeństwa. Ma na celu 
zamortyzowanie uderzenia o elementy pojazdu ciała (w szczególności głowy) pasażerów i kierowcy w wypadku zderzenia

Bezpečnostný vzduchový vankúš
(Airbag)
Bezpečnostný vzduchový vankúš v bunde pre motocyklistov – Pre bezpečnosť motocyklistov otvorila novú dimenziu 
v plášti integrovaný systému airbagov. V ktorom aktivačný kábel a stlačený CO2 je v patronu.

Jachetta e gilet airbag
Le sistema airbag (aersacco) integrata in le jachetta e in le gilet ha aperita nova dimension al securitate 
del motocyclistas (e cavalleros). Jachettas esse equipate con un airbag pro proteger a le motocyclistas contra le 
vulneres al impactos.

Aersakojako
Post la kasko, la aersakojako kaj veŝto estas la plej grava sekureca novigo en la transporto. La jako (veŝto) estas ekipita kun aersako, kio protektas motorciklo rajdantoj kontraŭ vundoj

Airbag
An airbag is a useful vehicle safety device. Airbags are used in the world increasingly because in 
accidents, it can help passengers reduce shock. When the sensor feels a strong shock, the gas device 
explodes. This gas fills the bag immediately

安全气囊 (Légzsák)
电单车安全气囊夹克和背心 - 结合与摩托车骑手夹克的气囊系统给骑手安全增加了新的空间。这个系统包括一条激 活绳索以及含有压缩气体的套筒。
骑上摩托车时,将柔性绳索一端和摩托车身连接, 另一端与夹克中的二氧化碳筒开筒机连接。

エアバッグ (Légzsák)
オートバイ用のエアバッグも開発されている。現在市販化されているのは、無限電光が製造しているヒットエアーのみである。このヒットエアーは車両本体に装着される自動車のエアバッグと異なり、着用するジャケットに装着される

A motoroslégzsák története, azaz amikor egy ötlet megvalósul

2016. szeptember

(Az alábbi interjú a Superbike Magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg.
Szöveg: Aszalós Emese)

– Karburátor?
– Csonka János.
– Rubik-kocka?
– Rubik Ernő.
– Légzsákos kabát?
– ?
Hát ez az!
Be kell valljam, ha a Legyen Ön is milliomos!-ban Vágó István anno azt a kérdést teszi fel nekem, hogy kinek a fejéből pattant ki először a légzsákos motoroskabát ötlete, egész biztosan nem böktem volna Straub Tamás nevére. Inkább valami amerikai vagy svájci koponyára tippelek, amin aztán nagy eséllyel jó sok pénzt veszítek.
Vágó István sosem kérdezett tőlem semmit, viszont a tavaszi motorkiállításon volt alkalmam személyesen összefutni Straub úrral, akiről szinte véletlenül derült ki számomra, hogy kicsoda. Alig vártam, hogy telefonszámot cseréljünk, aztán pedig leüljünk, és egy tea mellett kifaggassam erről az egész légzsáktörténetről.

Straub Tamás

1952-ben született Debrecenben. Foglalkozása közgazdász, adószakértő. Kreatív, nyughatatlan elme, rengeteg dolog érdekli a bridzsjátéktól a latin nyelven át Mozartig. 420 lap.hu oldal szerkesztője, saját miaz.hu oldala ismeretterjesztő cikkekkel van tele, amelyeket a szabadidejében ír, szerkeszt.

„Fiatalkori dolog volt a motoroslégzsák kitalálása. Elméletben kidolgoztam, hogyan működik, ami egy mondatban leírva pontosan ugyanaz, mint a mostani tízezerszám gyártott úgynevezett kábeles légzsákos ruha. A kitalálásnak idén lesz 40 éve” – kezdi Straub Tamás.
De a történetet nem egy fényűző villában ülve hallgatom, ahol libériás inas szolgálja fel a jégbe hűtött italokat, pedig a légzsákos kabát egyre növekvő népszerűségét látva azt gondolhatnánk, Straub úr ezzel az ötletével megfogta az isten lábát. A történet ennél lényegesen bonyolultabb.

„Sajnos nem vittem végig a szabadalmat. A találmányt bejelentettem a szabadalmi hivatalnál, megjelent az ideiglenes védelem, de az csak négy évig volt érvényes. Azt követően kellett volna nagyon sok pénzt befizetni, hogy a kért országokban levédjék. Erre akkoriban sem pénzem, sem indíttatásom nem volt.”

Ez közvetlenül az után történt, hogy a motorosok számára kötelezővé tették a bukósisak viselését Magyarországon. Straub úr látva, hogy a kötelező sisakviselés milyen ellenállásba ütközik, s hogy aki csak teheti, kibújik a használata alól, nem foglalkozott vele, hogy összeszedje a szabadalmi eljárás lefolytatásához szükséges pénzt.

„Úgy gondoltam, ha bármikor lesz ebből valami, rendben van, pénzt nem látok belőle, de az erkölcsi elismerés az enyém. Aztán nem egészen így lett.”

Öt évvel később egy francia úr állt elő ugyanezzel az ötlettel mint saját találmánnyal, majd 22 évvel később egy japán is. A japán úriember ötletét először a hazájában, majd később számos országban elfogadták szabadalomként, ami – mondja Straub úr – nagy hiba volt a japán hivatal részéről, mert ha kellően körültekintők, nem tehették volna meg, a nyomára kellett volna bukkanniuk, hogy ezzel az ötlettel korábban már előállt valaki.

Szabad vagy nem szabad? – A szabadalmi védelemről röviden
A szabadalom bármely olyan eszközre, anyagra, módszerre, illetve technikai eljárásra adott jog, amelyhez új, leleményes lépés fűződik, hasznos, és a technológia, amelyet használ, jelenleg nem ismert. A találmány levédése után a szabadalom jogilag érvényesíthető és a tulajdonosának kizárólagos jogot ad a találmány kereskedelmi felhasználására a szabadalom időtartama alatt.
Forrás: szabadalom-vedjegy.hu

A légzsákos kabátot 1998 körül kezdték el Japánban gyártani. Ha a feltalálónak titulált úriember nem fog bele, akkor ma talán teljesen máshol tart a légzsákos kabát evolúciója. Kétségtelenül rengeteg időt, pénzt és energiát fektettek bele, de sajnos az első perctől fogva a saját találmányukként kezelték – és kezelik a mai napig, és ez az utóbbi tényező az, amit Straub úr nem akart annyiban hagyni. Levelet is írt 2011 februárjában a gyártónak, a vélelmezett szabadalmi jogbirtokosnak, amire a mai napig nem kapott választ.

A Dainese 2000-ben jött elő D-Air elnevezésű motoros-légzsákmellénye prototípusával, ezért a nagyközönség az olasz céget tekinti úttörőnek a témában. Ők egy izraeli céget neveznek meg fejlesztőpartnerként. A találmányok és technológiák elsőségét és jogosultságát illetően a két nagy gyártó, a Dainese és az Alpinestars között is ellentét feszül.

Straub úr lelkesen mesél, magyaráz, nyoma sincs benne féltékenységnek vagy keserűségnek, aminek nagyon örülök, mert egy kicsit tartottam ettől. Persze nem tagadja, hogy a sok ipari és innovációs díjjal járó pénzjutalomból azért szívesen látott volna valamit a saját bankszámláján is.
„Nincs értelme azon bánkódni, ami 40 évvel ezelőtt történt. Erkölcsileg megnyugtató, hogy a világon lassan már mindenhol tudják, a légzsákos kabát az én találmányom volt – mondja, és közben mosolyog. – Anyám elég jól keresett akkoriban, így ha nagyon akartam volna, családi összefogással valószínűleg össze tudtam volna szedni a pénzt a szabadalmi eljárás lefolytatására. De minden országban levédetni akkor sem lett volna sok értelme, tehát így is megtörténhetett volna, hogy egy olyan országban, ahol nincs levédve, elkezdik gyártani. Ha az ember nem tudatosan, sok millió forinttal a zsebében vág bele egy ilyen dologba, nincs sok esélye. Ilyenkor marad az erkölcsi siker, amit azért sikerült kivívni.”

A motoros-légzsákmellény feltalálója azt mondja, elégedett az életével. Nyugdíjasként, mint adótanácsadó még dolgozik egy kicsit, és néha motorozik is 1500-as Suzuki Intruderével. Gondozza a weboldalát, ahol 16 nyelven tájékoztatja a látogatókat a légzsákos motoroskabát előnyeiről, összegyűjti a témában született cikkeket, tanulmányokat, és népszerűsíti, anélkül, hogy az számára anyagi hasznot jelentene. Egyszerűen hisz benne, hogy amit kitalált, az jó.

Európában a Dainese, az Alpinestars, valamint a Hit-Air és az Helite a legnépszerűbb légzsákos kabátgyártók. Előbbi kettő már a kábel nélküli technológián dolgozik, elektronikus érzékelőkkel, ami gyorsabb, de jóval drágább megoldás. Érdekesség, hogy a francia Helite termékeit Franciaországban a motoros rendőrök is használják, és több más országban is rendszeresítették védőruhaként.

2007-ben történt az első baleset, amelynek során a légzsákos kabát mentette meg egy motoros életét. Az esés a beszámolók szerint 200 km/h-s sebességnél történt, a motoros 30 métert repült. A sisakja és a ruhája tönkrement, de ő maga apróbb sérülésekkel megúszta.
Az első versenybaleset, amelyben a versenyző légzsákot viselt, szintén ebben az évben történt. A MotoGP valenciai futamán, a 125 köbcentis kategória edzésén Simone Grotzky volt a szerencsétlen szerencsés.

Hogyan működik a légzsákos kabát?

A rendszer részei: egy kábel, amelynek az egyik vége a motorhoz, a másik a kabáthoz van rögzítve, egy ruhába épített patron, egy szeg és a kabátban elhelyezett, felfújható légzsák. Ha a motoros leesik a járműről, a motor és a kabát között lévő kábel megrándul, a rántás aktiválja a szeget, ami kiszúrja a patront, az pedig a másodperc törtrésze alatt felfújja a légzsákot, így mire a motoros földet ér, már a testén feszül az ütést csillapító puha párnázás.

Vajon fogunk valaha olyan nélkülözhetetlen védőfelszerelésként tekinteni a légzsákos kabátra, mint a bukósisakra? – kérdezem Straub urat. Azt mondja, ezt nehéz előre megmondani.
„Mindenesetre egy művelettel, a kábel be- és kikapcsolásával többet kell elvégezni, de a biztonságunkért ez talán nem elviselhetetlen teher. Végül is az autóban is megszoktuk már a biztonsági öv bekapcsolását. Angliában például vizsgálta az ottani közlekedési minisztérium, és arra jutottak, hogy bár kötelező használatát nem írják elő, de nagyon hasznosnak tartják. Ki tudja, mi lesz ebből? Ki fog derülni, hogy láthatóan és kimutathatóan csökken a súlyos sérüléssel járó balesetek száma a légzsákos kabátot viselők körében a való életben. Hatékony vagy nem hatékony? Biztos, hogy az, csak az a kérdés, mennyire. Egyelőre az lenne a jó, ha az állam – együttműködésben a közlekedési hatóságokkal, motoros szervezetekkel, biztosítókkal – támogatná a légzsákos kabát használatát, segítené az elterjedését, és a motorosok maguk jönnének rá, hogy ez hasznos dolog. Én nem tudok elmenni motoron száz méternél messzebb úgy, hogy nem veszem fel ezt a kabátot. Felveszem, becsatolom, és kész. Abszolút nem zavar, sőt, biztonságérzetet ad.”

Rendben, hordjon mindenki légzsákos kabátot azért, mert tényleg nagyon hasznos, és csak mellesleg, mert magyar találmány. Már csak egy magyar gyártó kellene – vetem fel –, és Straub úrnak erre is van válasza.
„Kapcsolatban vagyok egy pici céggel, amely Magyarországon gyárt légzsákos mellényt, a neve RideAir. Baranya megyében egy srác foglalkozik ezzel, főleg lovasoknak, csak nincs igazán tőkéje, hogy fejlesszen. Arról nem beszélve, hogy a szabványosításhoz – hogy bizonyítottan megfeleljen az európai normáknak – egyetlen vizsgálat milliós nagyságrendű. Még jobb lenne, ha lenne egy nagyobb cég nagyobb tőkével, amely meglátja ezt a több százezres vevőpotenciált, mert ahogy számolgattam, egy jobb motoros bőrkabát áráért hét nyelven beszélő légzsákos cordura kabátot lehetne csinálni.”
Mondja ezt egy közgazdász-feltaláló. Vagyis okunk van elhinni, hogy hétköznapi ember számára is felfogható mennyiségű pénz befektetésével rövid idő alatt képesek lehetünk olyan légzsákos kabátokat gyártani itthon, amelyekhez aztán versenyképes áron juthatnának hozzá kishazánk motorosai. Ez elég jól hangzik!

„A Dainese és az Helite termékei 600 eurónál kezdődnek, ami testvérek között is 180 000 forint. A RideAir most akar árat emelni, 60 000-ről 80 000-re, de sajnos még ennyi pénzért sem nagyon megy. Az emberekben még nem tudatosult, hogy a kulcscsontjuk drágább, mint 30-40-50-100 ezer forint. Nem beszélve a gerincükről. Ha ez tudatosul, már nem lesz gond, akkor pedig két út áll előttük. Megrendelik külföldről, kifizetik a 600 eurót, és jön a ruha. De az igazi az lenne, ha magyar cég látna benne fantáziát, és attól tudnának rendelni.”

Ha pedig minden összeállna, Straub úr örömmel csatlakozna a csapathoz, hogy találmányát végre egy magyar cég színeiben lássa megvalósulni. És ezzel bezárulna a kör. A magyar találmányt végre magyar cég gyártaná magyar motorosoknak. Ki akar csatlakozni?

Milliók életét mentheti meg a magyar találmány

2015. szeptember

Balesetkor felfújódik, így menti meg viselőjét a légzsákos motoros kabát, amelyet 1976-ban talált fel Straub Tamás, de szabadalma nélkül vált közkinccsé.

A motoros légzsákos öltözék lényege: ha a vezető leesik a járműről, a ruházatban elhelyezett zsákot egy patron hihetetlen gyorsan levegővel tölti fel, hogy a motoros puhára érkezzék. Straub Tamás 1976-ban precízen leírta, mi az a légzsákos kabát, hogyan és milyen elven működik. 1977-ben meg is jelent a szabadalmi közlönyben, 1981-ben azonban, amikor már lejárt az ideiglenes szabadalmi oltalom négyéves védelme, a találmány közkinccsé vált, és bárki elkezdhette a gyártást, egy franciának hirtelen be is ugrott az ötlet, ma pedig már féltucatnyi légzsákos öltözet van forgalomban.

Megelőzte a korát

"Láttam a teljes érdektelenséget, láttam, hogy a bukósisak bevezetése is milyen nagy nehézségekbe ütközik" – meséli a feltaláló, aki annak idején több helyre írt, többek közt a BMW-gyárba is, de mindenhonnan elutasító választ kapott. Straub azt mondja, 1982-ben még felháborodott, hogy ellopták a találmányát, de ma már nem foglalkozik vele, úgy látja, egyszerűen megelőzte a korát, és ha ő nem ötli ki a légszákos dzsekit, a ’80-as, ’90-es években ezt más úgy is teszi, ahogyan Franciaország után Japánban is lett a terméknek szellemi gazdája.

Nálunk alig hordják, pedig…

A nevezett országokban a motorosok még a városi forgalomban is viselik, míg nálunk a legtöbb esetben a rövidnadrág és a póló a motoros divat. "Magyarországon nagyon kevés emberen láttam légzsákos ruhát, mellényt meg kabátot" – mondja Sárvári Zsolt, akinek munkaeszköze a motor, szinte mindennap használja. A légzsákos kabátokat egy kiállításon tesztelte, és kényelmesnek találta, szerinte kiválthatja a megszokott gerincvédőt is. A próbabábukkal végzett mérések egyébként igazolják, az emberi szervezetre, főleg a belső szervekre egy valós motoros ütközés esetén ható erőhatásokat egy légzsákos ruha a jó minőségű motoros ruhához képest 92 százalékkal csökkenti.

Egy fél szempillantás

A légzsák a profi motorversenyzőknél szinte alapfelszerelés. A ruhába olyan szenzorokat építettek, amelyek a motorosra ható erőhatásokat érzékelik, elemzik, és ha a számítógép azt érzi, a motorossal baj van, fölfújja a kabátot. Ilyenkor sűrített levegő kerül a dzsekibe; de létezik olyan megoldás is, ahol a vezetőt egy az autóéhoz hasonló légzsák védi a becsapódásnál, ez esetben egy pirotechnikai eszköz robbanásából keletkező gázok fújják fel pontosan egy fél szempillantás alatt a légzsákot. (Egy emberi szempillantás, amit önkéntelenül tesz a szem, 250 milliszekundum.) A mondás tehát, hogy fél szempillantás, és minden eldől egy balesetnél, ma már bizonyított.

Forrás: Híradó.hu

P+TV MESTERKEZEK 5. epizód
Interjú a légzsákos kabát feltalálójával

Lenyúlt magyar szabadalmak nyomában: a motoros légzsák kálváriája

Hogyan lehetséges, hogy legjobb találmányainkat nyúlják le külföldön? Hogyan lehetséges hogy Dél-Koreában közel 300-szor több a szabadalmi bejelentés és 1500 %-kal hatékonyabb a szabadalmi hivatal? Erre keressük a választ.

Mindenki meg van győződve arról, hogy a magyar nép kreatív. Áder János egyenesen erre építette a New Jerseyben tartott Rubik-kocka kiállítás megnyitóján mondott beszédét. Igaza is van elnökünknek, a magyar nép nagyon kreatív. Nagyon sok jó ötlete és találmánya van. Hogyan lehet akkor, hogy Magyarországon évente csak 700 (!) szabadalmi bejelentés születik, holott a világátlag alapján ennek 3450-nek kellene lennie? Hogyan lehetséges, hogy a világon 10 %-kal nő a szabadalmi bejelentések száma, míg nálunk 7 %-kal csökken? Az, hogy a magyar szabadalmi hivatal (SZTNH) nem tudta megőrizni a szabadalmak titkait, és emiatt inkább külföldön jelentik be elsőként a magyar találmányokat, csak a felszín. Ez önmagában nem magyarázat erre a tragikus helyzetre, mert ez már évek óta fennáll. A szabadalmi rendszer alapjai is inognak.

A magyar feltalálók nagyon kreatívak. Áder elnök úr is okkal hivatkozott erre. Azt azonban nem említette, hogy Nobel-díjasaink és nagy feltalálóink jelentős része csak külföldön kapott lehetőséget tehetsége kibontakoztatására, sikereit - magyarként - külföldön érte el. Lenne teendő tehát az aktuálpolitika részéről is a helyzet változtatására. Biztosan tehetségesek a koreai feltalálók is, bár Nobel-díjból nem jutott nekik. Mégis náluk 200.000 (!) szabadalmi bejelentés születik évente. Mi okozhatja ezt az ellenmondást? Erre próbálunk fényt deríteni, elsőként egy nagyszerű magyar találmány kapcsán.

Straub-légzsák nélkül talán London is gyászolna

Straub Tamás közgazdász Rubik Ernő kortársának tekinthető. Őt is a '70-es évek közepén érte az ihlet, feltalált valami jót. Mondhatnánk, egyiknek sikerült a szabadalmaztatás, másiknak nem, ilyen az élet... De nem erről van szó. Korábban megírta blogunk, hogy Rubik Ernő sem szabadalma miatt lett sikeres, sőt szabadalmaztatása nem sikerült jól.

Straub találmányánál a légzsák nem más, mint egy kettős falú kabát. Valójában egy légzsákos ruha. A vezető motorról vagy lóról való leesésekor egy széndioxid vagy sűrített levegő patron tizedmásodpercek alatt keményre fújja a dzsekit, sőt a felfújt nyakrész a hátracsapódó bukósisakot is megfogja. „Ilyen egyszerű? Kár, hogy nem nekem jutott eszembe!” - gondolhatná bármelyik motoros.

Nos, a szabadalmi bejelentés közzé lett téve, de a feltalálónak nem volt pénze a szabadalmaztatási eljárás folytatására. Ne feledjük, hogy ekkor még a „szocializmus építésén” fáradoztunk, remény sem volt annak idején arra, hogy valaki ehhez pénzt szerezzen. Rubik Ernő is hasonlóan járt, de ő csak külföld viszonylatában. Ebből következően Straub Tamás találmánya közkinccsé vált. A törvény szerint ugyanis a nyilvánosságra jutott szellemi tulajdon nem szabadalmazható. Ami pedig hozzáférhetővé vált a közlönyben, interneten, bárhol, az nyilvános információnak tekinthető. Ez már akkor is így volt, ezt vélhetőleg minden jó szakember tudja, kivéve Kiszely Katalint, a szellemi tulajdont felügyelő helyettes államtitkár asszonyt.

Nagyon fontos ezért, hogy minden feltaláló tisztában legyen azzal, hogy csak abban az országban és csak az a találmány van védve, ahol az kifejezett szabadalmi védelemmel van ellátva. Nehogy úgy járjunk, mint Lúzer Elek, akinek lenyúlták az energiagépét, meg persze a biciklijét is. Biciklit persze akkor is tilos ellopni, ha nincs lelakatolva. A találmánynál nem így van. Sőt! Ha valaki hallott már arról, hogy büntetlenül megkerültek egy szabadalmat, akkor jól hallotta. Egy találmányt nem elég megvédeni, hanem JÓL kell megvédeni. Ha feltörhető egy szabadalom, akkor azt büntetlenül fel szabad törni. A jó levédéshez pedig jó szakember kell, egy feltaláló önmagában nem képes jól levédeni találmányát. A jó szakembert pedig jól meg kell fizetni. Ilyen egyszerű! Vagy mégsem? Mégsem. A magyar feltalálóknak ugyanis nincs elég pénzük. És különösen így volt ez a '70-es években.

De nézzük tovább a motoros légzsák sorsát. Ez is szép karriert futott be, ha nem is lett olyan híres, mint a bűvös kocka. Motorosok, lovasok életét mentette meg, köztük az angol királynő unokájáét: Zara Phillipsét. A hercegnő Enschedében versenyzett, mikor lova ugrás közben felbukott. A High Kingdom nevezetű ló bedobta a királynő unokáját a vízbe, azonban Miss Phillipset megvédte a felfúvódó légzsákos kabát.

Na végre, gondolhatnánk, csak sikerült! Sikerült... ? Miss Phillips kabátját sajnos nem Straub Tamás szállította.

A szabadalmi bejelentés hivatali közzétételét követő pár év múlva egy francia feltaláló ráakadhatott Straub találmányára. Mindenesetre a franciát talán nem sodorta olyan meredek pályára Találdfel-könyv-kép az élet, mint magyar kollégáját. Jellemző talán az is, hogy a magyar sajtó a francia sikerről előbb számolt be, mint az eredeti magyar találmányról. Hiába, a szomszéd fűje már akkor is zöldebb volt. Straub a BMW-nek is felajánlotta találmányát, akiket végül nem érdekelt az ötlet. Vagy legalábbis úgy tettek, mintha nem érdekelte volna őket, mert később viszont elkezdték gyártani. A magyar feltaláló története szinte szó szerint szerepel a Találd fel magad, avagy a siker szabadalma könyvben. Vélhetőleg anélkül, hogy a szerző ismerte volna azt. Csupán azért, mert annyira tipikus és sajnos annyira magyar.

Egy interjúban legjobban talán azt fájlalja a feltaláló, hogy ha már pénzt nem látott az amúgy sikeres találmánya után, a világ az erkölcsi sikert is másnak juttatta. Valójában elsősorban egy japán urat emlegetnek feltalálóként, aki 1998-ban Japánban szabadalmat kapott ötletére, milliomossá vált, valamint számos szabadalmi díjat is bezsebelt sikeres „találmánya” után.

Ma már szerencsére a Wikipédiától kezdve több más forrásig - elismerik, hogy Straub Tamás találta fel „először” a légzsákos ruhát. Ezt a találmányt már nem lehet megmenteni, de sok leendő találmány sorsa még jobbá fordulhat. Ehhez azonban egy kicsit át kellene alakítani az innováció eddig rendszerét.

Mi lehet a megoldás?

Törődjünk bele, hogy nekünk lúzer sors jutott? Semmiképp! A magyar fejlesztők és feltalálók érdekvédelmi szervezete, a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület paradigmaváltást kér a politika döntéshozóitól. A még Horn-kormány óta regnáló, megújulni csak összetett mondatait illetően képes szabadalmi hivatal mai vezetése alkalmatlan a mai kor kihívásainak való megfelelésre. Az egyik legkreatívabb népet, a magyarságot szolgáltatta ki nemcsak az ipari kémeknek, hanem annak a belterjes szakmai gőgnek, amely gyakorlatilag a szocializmus óta megfosztja a szegény (pl. diák, alkalmazott) feltalálókat a hatékony jogszerzéstől. A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület ki fogja dolgozni a szegény feltalálók szabadalmi rendszerét. Legyen esélye minden magyarnak arra, hogy szellemi tulajdona legalább addig ingyenes és hatékony védelmet kapjon, amíg befektetőt, társat nem talál. Az egyesület (info/kukac/mszte.com) emailen várja azok jelentkezését, akik a terv mellé állnak. Egyúttal várja azok írásbeli beszámolóját, akik Straub Tamáshoz hasonló sorsot futottak be.

Ha Koreának sikerült, nekünk is sikerülhet. Mert valóban kreatív nép a magyar!

Szabad Álom

Az írás a Szabadalmi Blogon jelent meg.

Írjon nekünk, ha a portállal vagy az oldallal kapcsolatban mondanivalója van:

Az oldalon szereplő információk, képek, publikációk és adatbázisok szerzői jogvédelem alatt állnak. © | Javasolt minimális képernyő-felbontás: 1024 x 768