Straub Sándor emlékoldal

Straub Sándor

(Szolnok, 1857. jan. 13. – Nádudvar, 1923. febr. 12.)
tanár, elektrotechnikus, gépészmérnök

Műegyetemi tanulmányait Münchenben folytatta. 1883-ban az akkor szervezett budapesti technikai iparmúzeumnál alkalmazták. 1884-ben múzeumi őrré s az állami felső ipariskolához tanárrá nevezték ki. Az ő nevéhez fűződik a technológiai iparmúzeumnál az elektrotechnikai szak megalapítása és elektrotechnikai tanfolyamok szervezése. Termékeny műszaki irodalmi működése jelentékenyen hozzájárult Magyarországon az elektrotechnikai szakismeretek terjesztéséhez. Munkatársa volt a Révai Nagy Lexikonnak is.

Főbb munkái:
A gázmotorok elmélete (1887);
Részletek az elektrotechnika köréből (1891);
A váltakozó áramú gépek és transzformátorok elmélete és szerkezete (1892);
Az elektromos munkaátvitel (1894);
A gyakorlati elektrotechnika kézikönyve (1895); ugyanez új bővített kiadásban:
Elektrotechnika (1902-1915, 36 füzet)

Forrás:
Révai Nagy Lexikona (1925),
Magyar Életrajzi Lexikon (1982)

Straub Sándor mérnök, a m. kir. technologiai iparmúzeum tanára és volt őre,szül. 1857. jan. 13. Szolnokon; iskoláit Pozsonyban és Pesten végezte; tanulmányait a müncheni műegyetemen folytatta és Párisban meg Londonban szakmájába vágó előadásokat hallgatott. 1876-ban mint egy éves önkéntes szolgált Debreczenben a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A honvédséghez helyeztetvén, 1884-ben szab. állományú hadnagygyá neveztetett ki a 3. sz. debreczeni gyalogezredhez, később pedig szolgálaton kívüli viszonyba lépett. 1883-ban a szervezés alatt álló budapesti m. kir. technologiai iparmúzeum tanárának neveztetett ki. Az orsz. ipari és keresk. oktatási tanács tagja. 1904. tanári czímmel az iparmúzeumtól megvált és a gyakorlatban működő iparosok számára szervezett elektrotechnikai tanfolyamok szervezésével bizatott meg.

Czikkei a Természettudományi Közlönyben (1879. Tudományos légutazások); a Ludovika Akadémia Közlönyében (1881. A léghajó a hadászat szolgálatában 1882. Terepvizsgálat, mesterséges domináló pontok előállítása, 1884. Az elektromosság a hadviselés szolgálatában, tekintettel az 1883. évben Bécsben tartott nemzetközi kiállításra): a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében (1890. Elektromos munkaátvitel 175 km.-nyire, 1892. Nagy frequencziájú váltakozó áramok, 10 szövegábr.).

Munkái:

1. A légkör felsőbb régióinak meteorologiai és fizikai viszonyairól. Bölcsészettudori értekezés. Bpest, 1883.

2. Gázmótorok elmélete, szerkezete, kezelése és üzletköltségei. Munkamérő eszközök. A szövegbe nyomott ábrákkal. Bpest, 1887.

3. Részletek az elektrotechnika köréből. U. ott, 1890.

4. A váltakozó áramú gépek és a transzformátorok. A szöveg közé nyomott ábrákkal. U. ott, 1893.

5. A gyakorlati elektrotechnika kézikönyve. A szövegbe nyomott 646 ábrával. U. ott, 1895.

6. Az elektromos munkaátvitel. A szöveg közé nyomott ábrákkal. U. ott, 1895. (Elektrotechnika VI.).

7. Az elektromosság az iparban. U. ott, 1896. (Iparosok Olvasótára II. 3-4.).

8. A petroleum használata motorikus czélokra. U. ott, 1897. (Iparosok Olvasótára III. 9-10.).

9. Elektrotechnika. A gyakorlati elektrotechnika kézikönyve cz. munkának teljesen átdolgozott és módosított kiadása tíz részben. U. ott, 1902. (A szövegbe nyomott számos ábrával. I. rész. 1892-93., II. rész. Egyenáramú dinamógépek 1903-904. III. rész. Váltakozó áramok. Többfázisú áramok. Váltakozó áramú dinamók. Többfázisú dinamók. Transzformátorok. 1904-1905., IV-V. rész. 1906-1908.)

10. A nagyfeszültségű elektromos áram veszélyessége. Intézkedések balesetek alkalmával. Első segélynyujtás elektromosságtól eredő balesetekben. Intézkedések tűzeset alkalmával elektromos telepeken és beendezésekben. U. ott, 1906. (Különny. az Elektrotechnika cz. könyvből).

Forrás:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. 1891–1914. Közli: Magyar Elektronikus Könyvtár

Munkásságának méltatása a Villamosság c. folyóiratban:

A nemzeti emlék épülete

A közelgő millenniumi ünnepségre sokan készítettek terveket. A gépészmérnök, elektrotechnikus Straub Sándor és Kolbenheyer Gyula már a millennium lázában égve tervezett 1892-ben a Gellért-hegyre egy turistalátványosságnak szánt Csipkerózsika-palotát, aminek a festői vízeséseihez gőzgépek vitték fel a Duna vizét.

Forrás: Falanszter.blog

"A hegy ormán ilyen nemzeti emléket terveztünk és ennek méretét a hegy magasságával arányba is hoztuk. (...) A nemzeti emlék épülete mögött tervezünk egy nagy víztartót, mely annyi vizet tartalmazna, a mennyi a nagy vízesések, esetleg ugyanazon időben 1-2 óráig, a nagy szökőkút táplálására is elég lenne. E vízeséseknek esténkinti szines villám-fénnyel való megvilágítása a látványosságok egyik főrészét alkotná. A tartóba a Duna vizét a kiállítás motorai nappal nyomnák föl. (...) A nemzeti emlék mögött gondoljuk a történelmi kiállítás ideiglenes jellegű két épületét, esetleg Szent Istvánig és Szent Istvántól a mai napig terjedő korra osztva. Ugyanitt látható a villamos vasút felső pályaháza, a mely egyszersmind terraszos vendéglő is lenne. A hegy éjszaki részén épülne az erdészeti pavillon, a hol az erdőipar, stb, termékei lennének kiállítva. (...) A Gellérthegy nyugati (s a hegy felöli) részén, a hol nagy, széles terraszok vannak, számos, részben magán pavillon épülhet, esetleg egy dalcsarnok is, vagy orpheum-féle mulatóhely. A Gellérthegy déli gerincze mögött, melyet tornyokkal és középkori bástyákkal igen hatásosan lehetne díszíteni, húzódik a villamos sikló, mely a kiállítási területeket köti össze, vagyis a központi csarnok vidékét a hegyi résszel. A hegy meredek volta miatt itt (...) talán hadászati kiállítás lenne. (...) A déli gerincz felső épülete a felhúzó torony lenne, mert ide az alagút baloldali kiágazásában a hegy felső részéig széles aknát terveztünk; a felhúzót elektromotor hajtaná. (...) A kikötő előtt, a vízesések terrasza alatt lenen az alagút bejárata. Az alagút bent jobbra és balra szétágazik s mindegyik ág három csarnokban végződik. A jobboldali ágat a bányászati kiállítás foglalja el; egyik csarnokban a sóbányászat, másikban a szénbányászat, harmadikban a vas-, átalában a fémbányászat lenne feltüntetve. (...) A bányakiállításhoz keskeny vágányú kis villamos bányavasút vezetne. (...) Mindezek a helyiségek a kiállítás berekesztése után egy nagyszabású fővárosi borpincze állandó helyiségéül szolgálhatnának. (...) A vasszerkezetű épületek a kiállítás berekesztése után részben vásárcsarnokoknak, részben pedig vasúti állomás csarnokoknak vagy más czélokra szolgálhatnak, ezeknek költségei tehát jó részben megtérülnének." (Straub Sándor, Vasárnapi Újság)

Nekrológ az Elektrotechnika folyóiratban:

Straub Sándor díj:

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) 1985-ben Straub Sándor díjat alapított.

A díj elnevezését a MEE első elnökéről kapta, aki hazánkban elsőnek tanított elektrotechnikát és a villanyszerelést.

A Straub Sándor díjat a MEE évente olyan tagjának adományozza aki az Egyesületi élet keretén belül a villamos fogyasztóberendezések (épületvillamossági berendezések) és szereléstechnika szakterületen kiemelkedő elméleti, vagy gyakorlati tevékenységeket folytat.

A Straub díj emlékérem, oklevél és pénzjutalom adományozásával jár.

Straub Sándor egy emlék-levelezőlapon:

Írjon nekünk, ha a portállal vagy az oldallal kapcsolatban mondanivalója van:

Az oldalon szereplő információk, képek, publikációk és adatbázisok szerzői jogvédelem alatt állnak. © | Javasolt minimális képernyő-felbontás: 1024 x 768