Petőfi Sándor élete és halála (1823-1856?)

 

„Az idő igaz, S eldönti, ami nem az.“
Petőfi Sándor

 

 

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra...
...A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben, a honvédeket üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott...
...1989 nyarán Morvai Ferenc vállalkozó kezdeményezésére a Megamorv Petőfi Bizottság szervezésében magyar expedíció indult Szibériába, Petőfi sírjának felkutatására. Az ásatás szakmai vezetője Kiszely István antropológus volt. 1989. július 16-án Morvai bejelentette, hogy az általa finanszírozott expedíció a burjátföldi Barguzin temetőjében megtalálta a költő földi maradványait. Kiszely szerint a csontvázon 25 olyan jellegzetességet azonosítottak, amelyek a korabeli dokumentumok alapján Petőfi testalkatára voltak jellemzőek (a testalkat, a nőies medence, a kiálló szemfog és a térdkalácsprobléma). Az azonosságot Varga Béla régész mondta ki, a kriminalisztika szerinti öt egybeeső jegy alapján...
...A legfrissebb, 2015 márciusában ismertetett, kínai szakértők által elvégzett DNS-vizsgálat eredményei szerint mégis Petőfi Sándort temethették el Barguzinban. Ezt a költő ma is élő rokonaitól vett vérminták, valamint a barguzini 7. számú csontvázból nyert minta összehasonlító DNS-vizsgálata alapján jelentették ki, amely – a bejelentés szerint – 99,2–99,9 százalékos egyezést mutatott... (Részletek a Wikipedia Petőfi Sándorról szóló cikkéből) Tovább olvas

 

 

 

...A rettenthetetlen Bem tábornok az erőviszonyokkal mit sem törődve, július 31-én 6000 fős csapatát rohamra vezényelte Alexander Nyikolajevics Lüders generális kétszeres túlerőben lévő haderejével szemben. A merész támadás célja az orosz intervenciós erők és az Erdélyben állomásozó osztrák csapatok egyesülésének megakadályozása volt. A magyar tábornak volt egy vendége is; a debreceni kormány honvédelmi miniszterével összekülönbözött költő, forradalmár, Petőfi Sándor. Petőfi, miután súlyosan nézeteltérésbe került a debreceni forradalmi kormánnyal, őrnagyi rangjáról lemondva feleségéhez és fiához ment Tordára. Július 21-én, Bem József hívására utazott Székelyudvarhelyre, és Bem apó törzséhez csatlakozott. Bem lengyel létére is tisztában volt azzal, hogy a forradalom ikonjává lett Petőfi személye és költészete mennyire fontos a magyar nemzet számára. Visszaadta őrnagyi rangját, de mivel szerette volna megóvni, nem engedte meg, hogy a segesvári ütközet frontvonalába menjen. A hadtest főorvosát, dr. Simonfy Sámuelt bízta meg azzal, hogy a csata idején tartsa szemmel a nyughatatlan költőt, akinek „minden körülmények között életben kell maradnia”.... (Origo) Tovább a teljes írásra

 

 

Az egyik legmaradandóbb, legihletettebb Petőfiről szóló munka szerzője, Illyés Gyula - aki mindig is nyitott szelleműen viszonyult nemzeti költőnk élete és munkássága körüli vitákhoz és legendákhoz, amikor a nyolcvanas években a szibériai száműzetés újra fellángoló elméletéről tudomást szerzett, állítólag így reagált: rendben van, uraim, de hol vannak a versek? A költő további életének legmeghatározóbb bizonyítékai? ... Tovább olvas

 

 

„Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!”
(Utassy József: Zúg Március)

Ismét zúgott, zúg március. Már éppen hetedszer, amióta egy lelkes csapat elhatározta, hogy megkeresi azt a kilencezer kilométerre lévő helyet, ahová oroszok foglyokat szállítottak az 1848–49-es szabadságharc után. Miért oda indultak? Mert már igen régen, az első világháború óta jöttek hírek a csontig hatoló, hideg szibériai vidékről. Ott még őrizni sem kellett a foglyokat, mert szökés gondolatával senki sem mert nekivágni a télen fagyott, nyáron süppedékes, mocsaras vidéknek. Sok­féle nemzethez tartozó, otthonától elszakított ember élt ott, a Barguzin folyó partján. Azokat a helyeket, ahol Petőfi Sándor megfordulhatott vagy megsebesülhetett, netán eleshetett volna, már sorra kipipálták a szakemberek. ... Tovább olvas

 

Petőfi(?) egy versének kézirata 1851-ből

 

Petőfi néhány testi jellegzetessége, amelyek a barguzini csontvázon is megtalálhatóak

1. Testmagasság: 166 cm,
2. domború, magas homlok,
3. felfelé szélesedő, magas, kissé hegyes áll,
4. benyomott orrtő
5. nagy fehér metszőfogak,
6. a bal 3-as fog ferdén kiáll (farkasfog),
7. szűkmellű,
8. vékony testalkat,
9. bal lábára sántított,
10. rugalmas csípő,
11. hosszú nyak,
12. vékony arc,
13. bal 3-as bordája eltört,
14. balkezes

 

 

Petőfi-temetés 2015

IGAZSÁGOT PETŐFINEK! - A döntés ideje elérkezett! - Az idő sürgető! Még nem késő a cselekvés! /Utolsó esélyként!/ Amennyiben a Hrúz Mária eredeti csontjaiból vett minták DNS vizsgálatait, a legrövidebb időn belül, hivatalból elvégeztetik.
Majd ugyanezt megteszik a barguzini leletekkel s ha az összehasonlítás eredményes lesz, állami temetés megrendezése javallott! Sőt, erkölcsi kötelessége lesz ezt az utat választaniuk, az ország irányítóinak! Egyben örömüket kifejezve, hogy nemzeti költőnk még élt és alkotott, a rabságában is. RAJTUNK, CSAK A LEGSZÉLESEBB NYILVÁNOSSÁG SEGÍT! Mi, a lelkek megnyugtatásáért, megnyugvásáért hosszú évek óta küzdők, ezen lépéssel járulhatunk hozzá, az optimális, legésszerűbb megoldáshoz! ... Tovább olvas

 

>

 

 

Hasznos honlapok, weboldalak és cikkek a témában:

Petőfi Sándor összes költeményei

Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesület

Az Egyesület Facebook oldala

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum

Bunyevácz Zsuzsa írása

Kéri Edit: Kiszely István - mint Petőfi kutató

 

Könyvek Petőfi Sándorról:

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete

Szabó László, Cs.: Petőfiék

Borzák Tibor: P. S. - Titkok a barguzini csontváz körül

Kéri Edit: Petőfi Szibériában?!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ízelítő Petőfi Sándor költészetéből

 

 

Petőfi Sándor: Füstbement terv

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék…
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán.

 

Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

 

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!